Interjú Jozzyval2016.05.19. 18:52, Eve
//leander-rising.gportal.hu/portal/leander-rising/image/gallery/1498303926_29.png
Folytatjuk életképek címmel indított önálló sorozatunkat, melyben ugyanazon kérdéseket tesszük fel számos hazai művésznek azt remélve, hogy a válaszaikból (önállóan és összességükben is) egyedülálló kép rajzolódik majd a hazai zenei életről és a zenész hivatásról.
Mivel foglalkozol éppen?
Épp vége a munkanapnak, és gondoltam, gyorsan megválaszolom a kérdéseket mielőtt elindulok haza a „mellahelyemről”. Otthon várnak a pulyák és a feleségem, gyerekaltatásig családozás, aztán át kell húroznom a gittyómat, mert van nálam néhány húr, amit tesztelni szeretnék.
Mik a szakmai terveid a közeljövőre?
Van most feladat dögivel: Készül egy modern hangoskönyv Décsy Eszter Ördöggerinc című novella trilógiájára, amihez aláfestőzenét, illetve hangulati effektusokat készítek a String Theory tagjainak közreműködésével.
String Theoryval készülünk a június 17-ei A38-as koncertünkre, terveink szerint 2 új dal is elhangzik majd, úgyhogy azokat kell még gatyába rázni.
A Gitármánia Táborban Fishman Triple Play wireless midi pick up bemutatót tartok majd, és addig kísérletezek ezerrel, hogy minél több lehetőséget tudjak bemutatni az eszköz kapcsán, mivel ez a kütyü számomra is újdonság.
Új anyag? Koncertek? Szólótervek? Zenekari tervek?
A Leander Rising lezárásával előtérbe kerültek a String Theory-s dolgaim. Az a cél, hogy idén megjelenjen az első String Theory lemez. Sok dal van már készen, és most jött el az ideje, hogy egy elektronikával és hidrogénbombaként robbanó gitárriffekkel megpakolt gyönyörű, határok nélküli pszichedelikus agyrobbantó bugilemezt készítsünk. Lesznek új videóink is addig, úgyhogy érdemes lesz figyelni a www.facebook.com/stringtheoryhu oldalt.
Októberre tervezzük az Ördöggerinc című hangoskönyv megjelenését. Nagy öröm, hogy Kalapos Évi mellett Kautzky Armand és Pálos Hanna is elfogadta a meghívásunkat, és érzékenyen kifejező hangjukkal keltették életre Décsy Eszter novelláit.
Május végére remélhetőleg elkészül az utolsó Leander Rising koncert videóanyaga, ami aztán youtube-on lesz megtekinthető, illetve azt hiszem, hogy valamilyen letölthető formátumban is elérhető lesz.
Vörös Ati szólólemezén is hallható leszek egy vagány szóló erejéig. Eme földbedöngölős kedves kis dalról videóklipp is készült, ami szintén hamarosan látható, hallható lesz, de csak és kizárólag orvosi felügyelet mellett ajánlott, merthogy a riffek arcletépésre hajlamosak smiley
A Jozzy’s playlist című youtube sorozatomra is készült mostanában egy új videó egy gyönyörű akusztikus Queen dalra, amit májusban fogok közzé tenni a MisterJozzy elnevezésű youtube csatornámon. Aki ránéz a csatornára, nekik szívesen ajánlom a korábbi videókat is, Extreme, Pantera, Dream Theater, Red Hot Chili és mindenféle más kecvenc zenéimet gitároztam el és vettem videóra.
Hamarosan megjelenik Riba Gery barátom Tamirel zenekarának Pink Floyd hatású lemeze, a Dark Side of the Mood, és az egyik dalban egy többszólamú slide-gyűrűs szólót játszottam. Erre igazán büszke vagyok, mert ritkán szoktam slide-gitározni, és mégis egészen hallgathatóra sikerült smiley
Nem utolsó sorban pedig a Digitális Legendárium csapatának tagjaként egy első világháborús animációs filmsorozathoz készítek majd zenéket, síppal, dobbal, nádihegedűvel, meg mindenféle hangszerrel, amit meg tudok szólaltatni, és a kezem ügyébe akad.
Egyelőre ezek azok a projektek, amikről tudok, aztán még persze beeshet pár dolog .
Szerinted merre tendál a hazai zeneipar?
Próbáltam valami okosnak látszó választ írni erre a kérdésre, de rájöttem, hogy igazából inkább csak érzéseim vannak a témáról, mint megalapozott véleményem. Az a gyanúm, hogy Magyarországon a következő 15 évben sem lesz elég csak zenésznek lenni, valamennyire managernek, hangmérnöknek, videóvágónak, stylistnak, gazdasági szakembernek, informatikusnak, pszichológusnak, nyitottnak, nyugodtnak, rámenősnek meg még egy csomó mindennek, és legfőképpen kitartónak és türelmesnek kell lenni ahhoz, hogy hosszú távon az ember ezen a vonalon aktív tudjon maradni, és apránként lépkedjen előre, vagy legalábbis megmaradjon a pályán. Úgy tűnik, hogy azok a zenekarok, előadók működnek hosszútávon, akik nem mástól várják, hogy a dolgok megtörténjenek, hanem maguk csinálják, szervezik a saját működésüket a közösségi fórumokon, webshopokon és közvetlen értékesítési csatornákon keresztül, illetve koncerteken igyekeznek a közönséget aktivizálni arra, hogy valamennyi pénzt költsenek a zenekar megtartására, hogy az lehetőleg önfenntartóvá váljon, még ha egyébként gázsit nem is lehet osztani. Ha egy zenésznek olyan elvetemült igényei vannak, hogy esetleg családot és viszonylag tűrhető egzisztenciát szeretne magának, akkor a gitározás mellé érdemes egy a zenétől totál független szakmát is választani, hogy valamiből gitárhúrt lehessen venni, és ne jelentsen gondot a napi betevő a felnőtté válás során. Zeneipar, mint egy olyan foglalkoztató ágazat, ami lehetővé teszi, hogy legális és tisztességes jövedelemhez jussanak az adott területtel foglalkozó tömegek, ma Magyarországon nincs. Annak van esélye, aki saját erőből is láthatóvá tud tenni egy produkciót, és arra tud ráépülni egy professzionális menedzsment, akik a kapcsolataikkal, és a kiépített hálózatukkal több emberhez tudják eljuttatni a zenekar vagy előadó zenéjét. Egyértelmű tendencia, hogy a koncertekből és az ott felvonultatott pólókbból pulcsikból származik a zenekarok fő bevétele. A hanghordozók valójában inkább promóciós célokat szolgálnak, ahhoz, hogy aztán a közönség a koncertre eljöjjön és a koncertjegyet kifizesse.
Milyen pozitív/negatív trendeket tapasztalsz?
Van néhány klub az országban, ahol látni lehet évről évre a fejlődést, és ez nagyon jó, viszont a zenészek és az egész élőzenei szféra, helyzete ugyanolyan zavaros és tisztázatlan, mint kb. 15 évvel ezelőtt. A zeneipar helyzetét remekül tükrözi, hogy a legnevesebb hazai zenei díj a Fonogram elnyerése nem ér többet jóformán egy jó görbe esténél, néhány facebook posztnál, nem nyílik ki, egyetlen új ajtó sem a díjazott előadó számára, ami a pályán előre vihetne, reklámértéke sincs igazán. Valójában annyi az értelme, hogy jól esik az embernek és magában büszke lehet rá, hogy elnyerte.
Szerinted meg lehet élni ma a zenélésből - te ebből élsz?
Ahogyan látom, a legtöbben nem tudnak megélni normálisan a zenélésből, vagy csak szűkösen, persze ez attól is függ, hogyan definiáljuk a megélést. Ha otthon lakik az ember a szüleinél, vagy éppen örökölt egy lakást, ahol a rezsi viszonylag szolid, és nem tervez családot, akkor ilyen módon reálisan összehozható, hogy zenéből éldegéljen az ember.
Bár egyértelmű volt számomra már viszonylag korán, hogy a zenében vagyok magamhoz mérten a legtehetségesebb, és szívem szerint csak azzal foglalkoznék full time, mégsem csak a zenére alapoztam az életem, mert sejtettem, hogy magamnak kell majd előteremteni a hangszerek mellett az élethez szükséges anyagi körülményeket is. Az már a pályám elején is látszott, hogy a zenélés nem a legjobban kifizetődő szakma Magyarországon, és ez azóta sem változott. Ha most csak zenéből élnék, nem tudom, hogy miből tudtam volna lakást, autót venni, és családot tervezni 30 éves koromra. Viszonylag korán rájöttem, hogy addig tudok a legtöbbet a zenével foglalkozni, és a leggyorsabba fejlődni, amíg gimibe, főiskolára és egyetemre járok, vagyis tanulok. Tudtam, hogy felnőtt fejjel arra a zenei tudásra és rutinra kell majd támaszkodnom, amit a munkavállalásig sikerül megszerezni a zene területén. Gyakoroltam amennyit csak bírtam emellett a főiskolán, egyetemen mindig épphogy, de megvoltak a vizsgáim, és most olyan munkám van, ami mellett a meglehetősen aktív zene és a család is megfér egymás mellett. Persze ez pörgős élet, keveset alszik az ember, de így nem vagyok kiszolgáltatva a magyar zenészvalóság nehézségeinek, és nem kell lemondanom semmiről, amit igazán szeretek, és az állandó zenélési vágy is biztosított smiley
Azt látom, hogy az első vonalbeli zenekaroktól eltekintve, a produkciók és a zenészek zöme Magyarországon félprofi, vagyis nem csak a zenéből él, a profi zenészek többsége pedig gazdag rokon híján kénytelen nagyjából mindent elvállalni, amiért fizetnek, mert különben nem tud megélni. Valójában nem is ez a probléma, hanem az, hogy ha mindent bevállal az ember, akkor is csak hónapról hónapra élnek, vagy inkább gázsiosztástól gázsiosztásig, és még akkor arról szó se volt, hogy járulékok, meg adók befizetése.
Szerintem ez a szitu nem is fog változni mostanában, többnyire szükség van és lesz polgári foglalkozásra is, mert csak így tudja magának biztosítani az ember a művészeti függetlenséget, és azokat az eszközöket, amik hosszú távon a zenéléshez szükségesek. Az biztos, hogy amennyiben az embernek van olyan ambíciója a zenélés mellett, hogy családot is szeretne és nagyjából biztos egzisztenciát, akkor szimplán zenélésből azt nagyon nehéz megoldani a világnak ezen szegletében, majdhogynem lehetetlen.
Mennyit keresel egy évben? (csak ha nem sért a kérdés)
Konkrét összeg említése nélkül annyit el tudok mondani, hogy volt már olyan időszak, amikor, ha nem lett volna lakáshitelem, és nem lett volna gyermekem, akkor néhány hónapon keresztül ki tudtam volna jönni a zenélésből megkeresett pénzből, de egyrészt van lakáshitelem, másrészt már gyermekeim is vannak, úgyhogy valójában azt kell mondjam, hogy eddig nem sikerült annyit keresnem zenével, hogy reális kérdésként merült volna fel a polgári munka feladása. Persze ez köszönhető annak is, hogy önmenedzselésben nem járok az élen, de az is benne van, hogy biztonsági játékosnak lettem nevelve, és a több lábon való állás alapelv volt mindig a családunkban.
Milyen területről származik több bevétele ma egy hazai zenésznek: koncertből, vagy lemezeladásból, esetleg jogdíjakból?
A tapasztalatom az, hogy többnyire akkor van viszonylag értelmes jogdíj, ha sikerült néhány dalt írni, ami miatt koncerteken is rendes nézőszámok vannak, és így a lemez is jobban fogy mondjuk. Ilyen esetekben eddig úgy vettem észre, hogy a koncertek bevételei bőven meghaladták a jogdíjat, és a lemez nagyjából nullszaldóra kihozta a költségeit. Az is igaz, hogy eddig nem írtam olyan slágert, amit szétjátszott volna a rádió, csak olyan riffet, amire egyszerre sok százan mozdultak meg a koncerteken. Biztosan van olyan előadó is, ahol a dalt orrba-szájba nyomják a rádiók, de a koncertre kutya se kíváncsi, ez esetben valószínűleg a jogdíj lenne a fő bevételi forrás smiley
Mit gondolsz a zenészek hazai megítéléséről? Régen jobb volt a helyzet? Ha igen, szerinted miért?
Az a helyzet, hogy nem tudom összerakni, hogy az emberek mit gondolnak a zenészekről. Van, aki csodálattal reagál, mint a kitartás és kreativitás egyik szimbólumára, van aki egyből wurlitzernek néz, és van, aki úri huncutságnak gondolja, és nem tud vele mit kezdeni. Ki tudja mi van az emberek fejében, a sajátomban sem mindig tudom, hogy mi van smiley
Van-e jelölted, hogy kiből lehet/lehet-e egyáltalán valakiből magyar világsztár?
Attól is függ, hogy kit nevezünk világsztárnak. Számomra az, hogy Steve Vai felhívja Borlai Gergőt, hogy beugrana-e dobolni néhány állomásra a közös turnéjára Malmsteen, Zack Wylde, Nuno Bettencourt és Tosin Abasi mögé, például számomra már világsztár.
Mi a véleményed a tehetségkutatókról általában?
Nekem szép élményeket okoztak a tehetségkutatók, mindig fejlődésre motiváltak, volt ahol stúdiófelvételt nyertünk, szóval hozadéka is volt, és persze sose baj, ha szakemberek, példaképek értékelik a produkciódat, mert az ilyen visszajelzéseket érdemes mindig végiggondolni, aztán vagy elvetni, vagy megfogadni őket Arra is jó, hogy az ember saját maga is körbenézzen, hogy milyen zenekarok vannak, és kb. hol tartanak, mit lehet jobban csinálni, mi az, amiben mi vagyunk a jobbak stb. Függetlenül a tehetségkutatóktól, a legfontosabb zsűri saját magának kell, hogy legyen az ember, mert úgyis mindenki különböző tuti tippet ad, és azok közül végül a saját megérzések alapján kell dönteni, hogy melyik lehet célravezető.
Mi a véleményed a zenei utánpótlásról?
Az biztos, hogy ma a fejlődéshez a táptalaj bizonyos szempontból jobb, mint valaha, hiszen elképesztő felvételeket tud az ember előkotorni az internetről, és azokból gyakorlatilag, mindent meg lehet tanulni, csak ki kell találni, hogy mit akar az ember, és foglalkozni kell vele. Látok elképesztően tehetséges skaccokat a pályán, Szebényi Dani, Gotthárd Misi az Ocho Macho-ból, Kovács Dávid, Geröly Matyi, akik most Ganxta Zolee ritmus szekcióját alkotják, és hát hogy messzire ne menjek, a String Theoryban Vámos Kriszti, is nagyon tehetséges fiatal hölgy. Ha a tehetség széles látókörrel, koncentrációval és kitartással párosul, ott bizony gond egy szál se. Komolyzenei vonalon is elképesztő fiatalokat lehet látni, szóval szerintem Magyarországon nem az utánpótlással van a gond, hanem a hazai perspektívával. Panaszkodni nem akarok, mert több lábon állással meg lehet oldani a dolgokat itthon is, csak a több lábon állás egyik fő negatívuma, hogy sok időt vesz el a zenéléstől és a fejlődéstől.
Mi a véleményed a fesztiválokról?
Sok nagyobb itthoni fesztiválon játszottam az elmúlt néhány évben, és azt láttam, hogy nagyon igyekeznek a szervezők megfelelő színvonalat biztosítani, ahhoz, hogy jó koncerteket lásson a közönség, és, hogy a zenészek is lehetőleg jól érezzék magukat, de persze azt is láttam, hogy kevés pénzből és nagyon sok munkával kell megoldani a dolgokat, ezért kisebb zenekarként rendes gázsikra nem érdemes számítani, bulinak és élménynek viszont így is pazar
Mi a véleményed a zenei klubéletről?
Hasonlóan a fesztiválokhoz többnyire azzal kell főzniük a kluboknak, ami van, de nagyon jó példa Kiskunfélegyházán a Rocktár, ahol odafigyeléssel és jó ötletekkel, szerény költségvetésből is nagyon jó helyet tudtak varázsolni. A hangosítófelszerelések minősége és a hozzáértés is nagyon változó, de talán valamivel jobb a helyzet, mint 10-15 évvel ezelőtt. Sok minden ugyanakkor rendezetlen, például még mostanában sem általános, hogy lejelentenék a klubok a koncerteken elhangzó szerzeményeket (tisztelet a kivételnek), hogy azután a zenészek megkaphassák a jogdíjukat a koncert után. Nem a világ pénzéről van szó, de a lényeg, hogy alapvető dolgok nem működnek az élőzenei piacon Magyarországon, továbbra is sok helyen jelen van az „örülj, hogy játszhatsz” attitűd.
Szerinted mi lendíthetne a legnagyobbat a hazai könnyűzenei életen?
Jelenleg nagyon jelentős akadály, hogy az állam még azt a kevés bevételt is kőkeményen megadóztatja, ami esetleg eljutna a zenészekhez. Így képtelenség élőzenéből tisztán annyi pénzt kitermelni, ami elég lenne ahhoz, hogy az ember szerényen is, de megéljen, és visszaforgasson a hangszereibe, a saját fejlődésébe. Véleményem szerint a zenészeket kvázi őstermelőként kellene kezelni, és a jövedelmeiket minimálisan szabadna csak megadóztatni, vagyis valamilyen szinten ki kellene tisztítani a szférát, és könnyíteni a megélhetési feltételeken.
A élőzenés klubokban nagy szükség van az élőzene minőségi megszólalásához szükséges körülményekre, eszközökre (hangcucc, fénycucc), és nem utolsó sorban a működtetéshez szükséges szakértelemre. A közönség is csak akkor fog szívesen eljárni koncertre nagyobb számban, ha megfelelő minőségben és látvánnyal szólalnak meg a zenekarok egy klubban.
Általánossá kell válnia annak, hogy a klubok a dalokat lejelentik az Artisjusnál azért, hogy ami bevételnek el kell jutnia a zenészhez, az el is jusson, még ha aprópénzekről is van sokszor szó. Ha nem működtetik a rendszert, akkor hiába is várunk változást. A sok kicsi pedig többre megy, ha eljut ahova kell, már az is hatalmas előrelépés lenne, ha a gitárhúrozást a koncertek utáni jogdíjbevételekből fedezni lehetne.
Köszönjük a beszélgetést...
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
